Közel tíz éve alkotunk egy párt a barátommal. Valamelyik este azon kaptuk magunkat, hogy még nincs közös fotóalbumunk. Hála a jó égnek, ő is úgy gondolja, hogy hatalmas lehetőség és előny a mai ember számára, hogy számtalan képet tud készíteni digitális formában, azonban a valódi érték, ha abból készítenek papír képeket és egy közös albumba helyezik, amit aztán esténként, akár egy pohár jó vörösbor társaságában lapozgatni tudnak és előjönnek a szép emlékek. Meg is beszéltük, hogy válogatunk ki képeket, amik mindkettőnk számára fontosak és örömteli pillanatokat idéznek, és csinálunk belőle egy nagy albumot. Bele is kezdtünk a folyamatba. Nagyon szép estéket, nosztalgikus beszélgetéseket okozott ez számunkra. Megbeszéltük, hogy rendszeresíteni fogunk ilyen estéket. Egyszerűen azt gondolom, a mindennapi mókuskerékből muszáj, hogy az ember valamivel ki tudja szakítani magát és jó dolgokkal, pozitív töltettel szívja tele magát.
Mi nem igazán vagyunk fotogének. Ezt meg kellett állapítanunk mindkettőnknek. Jót is mosolyogtunk ezen. Hát, mi ilyenek vagyunk. De aztán beszélgetni kezdtünk, hogy mi lenne, ha egy profi szakembert megkérnénk arra, hogy egy kirándulás vagy szép nyári, tavaszi nap alkalmával készítsen rólunk képeket. Nemrégiben vásároltunk egy vászonképet, és eszembe jutott, hogy azon az oldalon fotózási lehetőségeket is láttam. Hamarosan már a felkérést írtam Szalai Balázs számára, hogy szeretnénk, ha elkészítene rólunk pár olyan képet, amire életünk végéig büszkék lehetünk.
Csodálatos páros fotózáson vettünk aztán részt. Jó hangulatban telt a nap és gyönyörű képeket kaptunk aztán kézhez. Arra jutottunk, hogy lehet, hogy nem csak velünk van a baj, és a fotogén elemeinkkel, hanem bizony a fotózási képességeinkkel is. Meg is beszéltük, hogy az album rendezgetése mellett, a másik hosszútávú terv, hogy rendszeresen részt veszünk ilyen páros lehetőségeken. Ezekhez a fogadalmakhoz pedig biztosan tartani fogjuk magunkat, mert az eredmény mellett, a folyamtok alatt is nagyon jól éreztük magunkat.