Én egy iskola igazgatójaként dolgozom már közel öt éve. Számtalan újítás és jó öltet látott már azóta napvilágot, ami úgy gondolom egytől egyig csak emelte az itt végzett diákok talpraesettségét és életrevalóságát. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy azok a diákok, akik itt végeznek számtalan esetben jó egyetemeket végeznek és nem egyszer orvosként vagy valamilyen kutatóként, esetleg sikeres cégvezetőként találkozunk velük a későbbiekben újra.
Nem is olyan régen a városban volt egy rendezvény, ahol egy-két díszpolgári cím is kiadásra került, és sorra hívtak fel a színpadra olyan embereket, akik nagy sikereket értek el. Az év fiatal vállalkozója cím is kiosztásra került, méghozzá egy tényleg igen fiatal, huszonkét éves fiatalember részére, aki rövid idő alatt, nagyon sikeres vállalkozást épített, hiszen már az egyetem első éve után megalapította a cégét, és ma már közel tíz embernek ad jól fieztő, biztos állást. Ez a fiatalember nagy meglepetésemre egy három éve ballagott diákunk volt, aki közel két évig szinte a legrosszabb gyerekek közé volt sorolható. Minden csínyben benne volt.
Ezen a napon is kaptunk tőle egy kis csínyt, ez azonban könnyeket csalt az arcunkra. Szokásunk ugyanis, hogy minden ballagó diák számára a póló hímzés segítségével készíttetünk egy teljesen egyedi pólót. Ez minden évben, minden évfolyam esetében más, egy azonos van benne, az iskola címere. Ez a régen rosszcsontnak számító gyerek, akit ma sikeres vállalkozóként ünnepelnek a színpadon, egyszer csak előhúzta az öltönye zsebéből azt a bizonyos pólót, és a hímzést csodálva közölte, hogy nem felejtette, honnan indult, és mennyit köszönhet nekünk. Azt mondta, számtalan dolgot felsorolhatna, de ő azt emelné ki, ami leginkább segítségére volt ebben a három évben, hogy nem próbáltuk meg kiölni belőle és a személyiségéből azt, amitől ő az, aki. Hiszen nem boldogult volna máshogy ebben a vad világban, ha szende, szabálykövető és visszahúzódó gyereket akartunk volna belőle csinálni. Köszönte, hogy mindig megelégedtünk azzal, ha a határokat betartotta, és ha azokat túllépte, elég volt, ha láttuk, érti, hogy ezt azért már nem teheti, és meg is kapta a következményeket, hogy megtanulja, azokkal mindig szembe kell nézni az embernek ha valamit hibázik. Így lett tehát az iskola rosszcsontjából az év fiatal vállalkozója, aki könnyeket csalt a szemünkbe aznap délután. Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha előfordulhat.